Április 14-én jelenik meg várhatóan az új the Kooks album, amely abban a megtiszteltetésben részesül, hogy a Wombats után másodikként, ráadásul bő három héttel a megjelenés előtt kritikát kap. Nem is rosszat. Az album címe egyébként annak a stúdiónak a neve, ahol a srácok a második albumot felvették. Érdekesség, hogy két változat is készül belőle, a második a piros helyett kék neonokkal felszerelt borítóval, melyen egy második CD is helyet kap, további 8 számmal.Kiderült az is, hogy az albumon már új basszer szerepel, hiszen Max Rafferty kilépett az együttesből, a helyén lévő új srác pedig csak időleges megoldásnak tűnik. Luke Pritchard énekes szerint 80-90 számot is elkészítettek, felénekeltek, s ebből 17 kerül fel a végleges albumra.
Ha berakjuk az albumot, egyből egy tipikus Kooks számmal indulunk, See the sun rise címmel, s már úgy érezhetjük, hogy gyakorlatilag az előző album folytatását kapjuk, amire a második szám is rátesz egy lapáttal: ugyanolyan dúdolós, elgondolkodtatós szövegű, mint a korábbi remekművek, idézném is a refrént:
"Say whatever you want
Oh, I could never judge you
Say whatever comes into your head
Oh, oh you know I just don't care
You know I just don't care"
A harmadik szám, ami nekem kicsit Beatlesesnek tűnik, visz mindent, annyira fülbemászó, hogy nem lehet nem szeretni. Do you wanna a negyedik szám címe, ami engem nagyon a Franz Ferdinandra emlékeztet, ami nem is baj, hiszen az ő harmadik albumuk még várat magára. A Gap egy tökéletesen megkomponált lassú szám, ahogy a Shine on és a One last time is, a Love it all le se tagadhatná előadóját, s még 1-2 - szintén jó - számot leszámítva végére is értünk az albumnak, de sebaj, ezért kell bekapcsolni a Toggle Playlist gombot a winampban, hogy újra jöjjön az album, amíg kiszivárog vagy épp megvásárlásra kerül a két CD-s verzió.
Összességében elmondhatjuk, nem esett messze az alma a fájától, tipikus indie rock - Kooks album, szinte végtelen újrahallgatási lehetőséggel (a hétvégén 20x biztos sikerült), számosítva 9/10, de csak azért, mert ezt még lehet fokozni, hogy eljussunk a zenei nirvanába, amit a Fratellisnek pl. sikerült elérne nálam.
Összességében elmondhatjuk, nem esett messze az alma a fájától, tipikus indie rock - Kooks album, szinte végtelen újrahallgatási lehetőséggel (a hétvégén 20x biztos sikerült), számosítva 9/10, de csak azért, mert ezt még lehet fokozni, hogy eljussunk a zenei nirvanába, amit a Fratellisnek pl. sikerült elérne nálam.
